Általános leírás
- A komondor színe: fehér
- A komondor marmagassága: 65-80 cm (kan), illetve 55-70 cm (szuka).
- A komondor súlya: 40-60 kg
A komondor hatalmas termetű kutya. Fejének nagysága mindenkor harmonikus arányban van testével, és sohasem durva. A komondort hosszú szőrzet borítja, olyannyira, hogy a szemének nem szabad látszania. Az orrhát egyenes, az orrtükör fekete. A komondor fogazata erőteljes, a fogak hatalmasak, ollósan záródnak.
A komondor szeme sötétbarna. Füle lelóg, s azt sem figyelő, sem pedig támadó helyzetben nem mozdítja felfelé. A komondor nyaka igen izmos, lebernyeg nélküli. Háta feszes, rövid, jó izomzatú. Mellső végtagjai oszlopszerűek, hosszú, gubancos szőr borítja őket. A komondor ágyéka hosszú, fara széles, enyhén csapott. Farka nyugalmi helyzetben lelóg, figyelő pózban felemeli hátvonalának magasságáig.
A komondor mancsai nagyok, zártak. A komondor szőrzete hosszú, szalagos, nemezes, gubancos, a fején valamivel rövidebb. A komondor egész megjelenése tiszteletet parancsol, rendkívül lenyűgöző látvány. A komondor aránylag nagy teste, hosszú szőrzete ellenére mozgása könnyed.
A komondor viselkedése, tulajdonságai
A komondor hihetetlenül nyugodt, megfontolt, de szükséghelyzetben roppant gyors, és váratlanul támad. A komondorosok állítják, hogy a kutya a nap legnagyobb részét fekvéssel, pihenéssel tölti, de éberen figyel, és a legkisebb zajra azonnal támad. A komondor éjszaka viszont rendületlenül mozog, és egyetlen percre sem nyugszik, - őrzi a portát.
Rohama ellenállhatatlan. A komondor ellenfeleit egyszerűen „elsöpri”. Önálló, de sohasem akaratos. Gazdáját egyenesen isteníti, és minden körülmények között engedelmeskedik neki. Láncra kötni a komondort nem szabad, mert ez túlságosan kiforgatja eredeti vérmérsékletéből, és nagyon goromba lesz, amin persze ilyen körülmények között nem is lehet csodálkozni. A komondort ok nélkül büntetni nem szabad.
Értékmérő tulajdonságok
Fajtajelleg
Pásztorkutyáink között a komondor a legkitenyésztettebb, a legnagyobb homogenitást mutató. Bár származásilag ősi fajta, mégis a benne rejlő tenyésztőmunka, az értékmérő tulajdonságok, a megjelenési forma összessége alapján azt mondhatjuk, hogy következetesen kitenyésztett kutyafajta.
A komondor jellemző tulajdonságai a fajta minden egyedén fellelhető, s fajtajellegét nagy biztonsággal örökíti utódaira. A komondor jellegében minden más fajtától jól elhatárolható. A nagysága, az alacsony fejtartás, a lelógó farok, a fehér, hosszú, nemezes vagy zsinóros szőr, a szőrtől erősen takart fej, a fejalkat mind, mind speciális és egyedülálló.
A komondor tetszetős formája fajtajellegének egyik alapvonása, de semmiképpen sem szabad elhanyagolni belső értékeit, a megvesztegethetetlen őrzőkészségét, a bátorságát, erőt sugárzó szervezetet. Ezek a használati tulajdonságok olyan értéket képviselnek és annyira jellemzőek rá, hogy biztos jövőt jelentenek a komondornak.
Nemi jelleg
Az avatatlan nem tudja megállapítani a komondor külső formája alapján a nemét. A szakavatottak azonban jól tudják, hogy a fellelhető másodlagos nemi jelleg alapján a nagy szőrzet ellenére is jelentős eltérés lehet a komondor kan és a komondor szuka között. Fontos is, hogy lényeges legyen a másodlagos nemi jellegben az eltérés.
Csak nagy, erős csontozatú, gazdagon izmolt komondor kant állítsunk tenyésztésbe. A komondor szuka nőiesebb lehet, tehát alacsonyabb, vékonyabb csontozatú, finomabb, mint a komondor kan. A komondor szuka másodlagos nemi jellegének e kívánalmai persze nem azt jelentik, hogy el akarjuk finomítani a fajtát.
A másodlagos nemi jellegbeli különbségek tehát sohasem a komondor szukák finomításával, hanem a komondor kanok egyre impozánsabb kifejlesztésével érjük el.
A komondor kan feje vaskosabb, szélesebb és rövidebb, a nyak izmosabb, a mar kifejezettebb, a nagyobb nagysági méret mellett szélességi mérete is számottevőbb. Összességében robusztusabb mint a szuka.
Arányosság
Csodálni való az a harmónia, amelyet az egységes szőrköntösű komondor mutat. Az egyes testtájak közötti arány, az egész test összhangja, homogenitása a nagy bunda ellenére is nemességet és tetszetősséget kölcsönöz a fajtának
A levetkőzött komondor nem aránytalan. A nagy bunda nem lehet takarója, elfedője a szervezeti aránytalanságoknak. A test méretei, az egész test és a mozgás kiegyensúlyozott arányosságban van. A komondor arányos formáját mindenképpen őrizzük meg.
Kondíció
A komondor testrészeit tömeges izomzat fedi. A nagyobb testtömeget ne a többletkondíció, hanem tömeges izmok és erős csontozat alkossa. A végtagok szikársága a gazdag izmoltság mellett is alapkívánalom. A fejlődés időszakában szinte nem is lehet pluszkondícióban a komondor.
Később, kifejlett állapotban előfordulhat – ha mozgásában korlátozzuk és igen jól takarmányozzuk - , hogy elhízik. Ez nem lehet kívánalom, de az éheztetés sem. A komondor viszonylag kis igényű fajta.
Típus
A komondor használati alkata : nagy testű, szikár őrző-védő pásztoreb, a kultúrkörülmények között sem vált luxuskutyává, hanem extenzívebb őrző-védő munkát lát el. A használati típusnak megfelelő testnagysága, csontozata, szolgálati jellege, vérmérséklete, mozgása stb.
E jellegéből ne akarjuk kivetkőztetni, hanem ott tartsunk komondort, ahol ilyen munkát a tőle joggal elvárható eredménnyel megkövetelhetünk tőle.
A komondor története
A kynológusok általában egyetértenek azzal a feltevéssel, hogy a komondor a népvándorlás idején került elődeinkkel a Kárpát – medencébe. Ezt a kutyát a ránk maradt írásos emlékek sokféle néven emlegetik : pusztai komondornak, gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farakasebnek, bagolyszemű komondornak is hívják. Ez a sok elnevezés is amellett tanúskodik, hogy a komondor mindig is megbecsült, közszeretetnek örvendő eb volt. A ménes, a gulya és a nyáj hűséges és bátor őrzőjeként tevékenykedett.
A komondornak valamikor bőségesen akadt ellensége a nyájnak, a csordáknak, hiszen nem csak a rablók, hanem vadállatok is megpróbálták megdézsmálni a háziállatokat. A komondor félelmetes megjelenésével éjjel és nappal egyaránt bátran őrizte a rábízott állatokat, és jaj volt a betolakodónak. Könnyen megbirkózott ellenfelével, akár ember, akár farkas kívánt elragadni egyet – egyet az állatokból.
A komondor hatalmas termete, fogazata félelmetes fegyver volt a küzdelemben, ugyanakkor nagy bundája védte az ellenség harapásától és a kemény hidegtől. A pásztor nagyra becsülte a komondort, és ennek köszönhető, hogy fajtatisztán tenyésztette.
Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy nyáron a nagy meleg miatt lenyírták a komondor bundáját.
A XIX században a komondor lassan feleslegessé vált a nyáj mellet, hiszen időközben a nyáj ellenségeit teljes mértékben felszámolták. A komondor a házak, majorságok őrzője lett, és ezt a feladatát is kiválóan ellátja.
A komondor használhatósága
A komondor nem lakáskutya! Szabad mozgást, tágas teret igényel, ezért kifejezetten csak kertes házban érdemes és lehet tartani. Majorok, porták, különböző hatalmas telepek nappali és éjjeli őrzésére kiválóan alkalmas a komondor, mert megvesztegethetetlen, félelmetes és hihetetlenül éber. Az Egyesült Államokban igen keresett fajta a komondor, mivel a birkanyájakat kitűnően őrzi a coyote – okkal szemben.
A komondor munkája közbeni viselkedése egészen speciális. Ritkán ugat és akkor sem azért, hogy a bajt elhárítsa vagy hogy más figyelmét is felhívja a bajra. A komondor a baj megszüntetését csakis az ő feladatának veszi. Megvesztegethetetlen. A komondor idegenekkel szemben nem barátkozó.
Standard leírás
A pásztorok megőrizték részünkre a komondort mindaddig, amíg ősi foglalkozásuk fel nem számolódott. A XIX században a kuvasszal együtt a komondor is fölösleges lett a nyáj mellett. A kulturált állattenyésztés felszámolta a nyáj ellenségeit is. A komondorállomány nagymértékben megfogyatkozott. A pásztordinasztiák, ameddig tudták, tartottak egy-egy komondorpárt. Hatalmas, tetszetős példányai esztétikai szépségük folytán a kutyakedvelőkhöz kerültek. Távol eső, kisebb majorokban pedig vagyonőrzésre alkalmazták a komondort.
Összbenyomás
A komondor nagy teste, komoly, sőt visszahúzódó viselkedése folytán méltóságot ébresztő fajta. Külső formájának meghatározó jelleget a szőrzete ad. A maga nemében páratlan jelenség a komondor szőrzete. A szemlélő nem láthatja a szemét, nem érzékelheti kedélyállapotát, hiszen feje, füle, nyaka, törzse, farka mind hosszú szőrrel fedett. Ezt a kiváltságot csak a gazdája élvezheti. Ez a sejtelmesség még inkább kiváltja a szemlélőből a tiszteletet és félelmet a komondor iránt.
A komondor törzse a négyzettől igen kis eltérést mutató, fekvő téglalap. A lecsüngő farok ugyan hosszabban tünteti fel a törzset. A fej a törzs síkja fölé emelkedő szőrgomoly, amelyből a fekete orrtükör és a piros nyelv tűnik elő. A komondor végtagjai oszlopszerű, és az is hosszú szőrrel fedett.
Az összbenyomás megítélésekor gondoljuk meg, hogy a komondor idegen környezetben visszahúzódó. Nem kíváncsian érdeklődő fajta, hanem a környezetét méltósággal vegyes lekezeléssel nézi. Igazi valóját a komondor csak megszokott környezetében adja.
A komondor nappal alig ugat. Elhúzódik, elfekszik, de úgy, hogy azért mindent lásson. Ha ok van rá, csak éjjel hallatja hangját, amely öblös, mély ugatás. Szinte törvényszerű, hogy hang nélkül támad. A komondor támadása nyílt, nem settenkedik a megtámadandó után, hanem szemtől szembe támad. Rendszerint ráugrik vagy nekiugrik áldozatának. Igyekszik ledönteni azt, ami testtömegét tekintve a legtöbbször sikerül is. A ledöntött, ártalmatlanná tett támadót őrzi, és továbbra sem bántja, ha az sem támad tovább.
A testtájak
A fej a nagy testtel arányos, s bár hosszú szőrrel gazdagon borított, mégsem durva és nagy. Ennek magyarázata, hogy az arányos fej széles és finomabb formát követel. A laza bőr, a mély pofa, a lógó ajak a komondoron ismeretlen fogalom. Az orrhát széles, még az orrtükörnél is. Az orrtükör tompán lemetszett. Valamivel megnyúltabb a komondor szukák feje, míg a komondor kanoké kerekebb. A fej elölről szemlélve magas fejtetőt, széles koponyát, erősen kidomborodó szemboltíveket mutat. A szemrés egyenes. A komondor szeme sötétbarna. A széles és gazdagon izmolt pofák az arcorri részt is szélessé teszik.
A fülek a domború és széles fejtetőn középmagasan tűzöttek, és határozottan mindjárt lógós irányt vesznek. A komondor füle sem figyelő sem támadó helyzetben nem mozdul el. A lógós fül a komondor fejéhe z lazán simul.
A nyak tartása természetes, figyelő helyzetben a vízszintessel 35 fok körüli szöget alkot. Közömbös viselkedés esetén ellenben a komondor szinte vízszintesen tartja a nyakát. A nyak középhosszú, néha, főleg a kanoké, inkább rövidebb.
A törzs felső vonalának kezdetén kifejezett és hosszú mart találunk. Ezért a komondor háta rövid.
A hosszú ágyékú komondor nem küzdőképes. A széles horpasz is elárulja a hosszú és izomszegény ágyékot. A felülről szemlélhető keskeny ágyék dülöngélővé teszi a komondor mozgását. A komondor fara széles legyen s enyhén hajló vonalban térjen rá a határozottan lógó farokra. A szélest fart szukákon a szülőút szélessége miatt, a kanokon pedig a tömegesebb szervezet miatt követeljük meg. A far izomzata tömeges és szívós legyen.
A mellkas hosszú, közepesen dongázott és mély legyen. A szügy széles és mély, gazdagon izmolt.
A has nem ereszkedik a mellkas határvonala alá.
A farok alacsonyan és kinn tűzött, határozottan lefelé irányuló. Lógó tartású, csak a vége mutat némi, a vízszinteshez hajló emelkedést. Izgalmi állapotban a komondor legfeljebb a hátvonal magasságáig emeli.
A nemi szervek épségére ügyeljünk. A rendellenes nemi szervű komondor egyedeket vonjuk ki a tenyésztésből. A komondor ugyanis válogatós és tartózkodó fajta. Nemi életére inkább a zárkózottság a jellemző.
Az elülső végtagok oszlopszerű. Jól szőrözött komondor egyedek végtagalakulásáról éppen ezért közvetett úton tudunk csak véleményt alkotni. A süppedt mar, a laza váll, a törzstői elálló könyök mind a szervezeti lazaságára, mozgáshiányára utal. A komondorkölykök az ilyen lazaságokat elnőhetik, ha módot adunk nekik a sok mozgásra.
A két párhuzamos és függélyes elülső végtag közepes távolságra helyezkedik egymástól. Előfordulhat a széles lábállás is, amelyet, ha a végtag egyébként szilárdan fűződik a törzshöz, nem kifogásolnak. A szűk lábállás azonban a komondoron súlyos hiba. A komondor robosztusabb fajta, és a keskeny alátámasztás csökkenti a biztonságot.
A hátulsó végtag állása csak 9 hónapos korig bírálható el zavaró körülményektől mentesen. A hátulsó végtag egészétől megköveteljük, hogy eléggé meredek szögeléssel támassza alá a komondor törzsét. A csánk nem hátratolt helyeződésű, hanem a szár függélyes és az ülőgumó alatt helyezkedik el. Előfordul, hogy a csánk ás a szár has alá állított. Ez a kardos állás alacsonyítja a komondort. A hátraállítottság pedig a lépés hosszát csökkenti, s rövidet lép a komondor, pedig hosszan kellene lépnie.
A mancsok. Sem a puha csüd , sem a túl meredek csüd nem kívánatos, már csak azért sem, mert akkor a mancsok túl terjedelmesek, lazák lesznek vagy kis terjedelműek. Az elülső komondor mancsok gömbölydedek, kerekek, a hátulsók hosszabbak lehetnek.
A körmök erősek, de ne nagyon hosszúak legyenek. A fattyúkörmök nemkívánatosak, eltávolítandó.
A bőr. Sőtét pigmentet tartalmaz, tehát palaszürke színű. A komondor nem albínó kutya. A szabad bőrfelületek – orrtükör, szemhéjszél, ajakszél, talppárna és a körmök – feketék vagy sötét palaszürkék legyenek. A csontszín szürke köröm megengedett. Jó ha a fogíny és a szájpadlás is sötéten pigmentált.
A szőrzet. A komondor szőrzete a maga nemében egyedülálló. A régi leírások gubancosnak, borzasnak, rojtosnak stb. említik szőrzetét. A szalagos szőrzet ápolt, szép forma. A nyaktól a farokig, a törzs felső vonalától a lábakon keresztül a talajig általános a komondor testén. Ez a jelleg van a legjobban, összhangban a komondor nagyságával és vérmérsékletével.
A komondor zsinóros szőrzete vastagabb és durvább zsinórokat jelent, mint a pulié, és persze hosszabbat is. Igen szép szőrforma, csak kissé finomnak tünteti fel a komondor erőteljes vonalait.
Kölykezés, illetve szoptatás után a szukák a fej, a nyak, a mellkas és az elülső lábak hosszú szőrét ledobják, levedlik. E jelenséget „levetkőzésnek” hívják. A levetkőzés nem hiba, csak pillanatnyilak hiba ami a komondor nagysága folytán tartós. Levetkőzés miatt a komondor egyedek tenyészértékét nem szabad lebecsülni. A fejtető és a homlok zsinórosan aprótincses szőrzete ernyősen boruljon a szem elé és az arcorri részre. A testtájak hosszú szőre között különbség csak a hosszúságban van.
Az újszülött komondorkölykök szőre finom szálú hullámos. A szopós komondorkölykök szőre pelyhes, finom szálú, fényes, de elég merev csigás vagy simább lefutású. Választás körül ez a szőrt bundaszerű, de nem nemezesedő kölyökszőr váltja.
A 6-9 hónap közötti komondor mackószerű bundát visel. A komondorkölykök ebben a korban mutatják a legegységesebb szőrköntöst. Ekkor lehet még megnyúlt testtájaikat is utoljára elbírálni, mert ezután egyre hosszabb lesz a szőrköntös.
A levált pehelyszálak jó része nem esik ki a bundából, hanem nemezesíti azt.
A nyílt szőrzet, a rövid szőrzet, a sima szőrzet nem komondorjelleg.
A szín. A komondor szőrszíne a fehér. A fajta annyira kitenyésztett, hogy durva hibával nem találkozunk. Problémát csak a fehér szín árnyalata jelenthet. Teljesen fehér szőrt csak ápolással és nem sűrű, de rendszeres fürdetéssel érhetünk el. A piszkosfehér szín a nem fürdetett egyedekre jellemző. Az újszülött és a szopós kölykök hófehér. A kölyökkorú komondor egyed is fehérebb a kifejletnél.
A mozgás. Nagy teste és a hatalmas szőrköntös ellenére a komondor mozgása nem nehézkes. Nappal nem szívesen szaladgál, csak éppen a legszükségesebb esetben mozdul ki a vackából. Estefelé és éjjel azonban mozgása megélénkül. Az éjszakai őrzés az eleme, akkor szívesen mozog. A komondorkölyök viszont igen játékosak, virgonc mozgásúak. Úgy 6 hónap után kezd a mozgásuk óvatosabbá válni.